Hogyan bíráljuk felül saját érzéseinket, azokat amiket mi magunk sem értünk?

Van valaki, aki mindig szépeket mond, összefutunk itt meg ott, és olyan mintha 'akarna tőlem valamit'. Nem mondja, de úgy csinál. Ráadásul tetszik nekem. Ő is, az érzés is. Kezdem beleélni magam.

- Holnap beszéljünk! - mondja és elköszön. De nem beszélünk holnap. Nem hív fel, vagy nem veszi fel a telefont. Esetleg felveszi, de nyeglén válaszol. Éppen nem ér rá. Eltelik pár nap, vagy hét rosszabb esetben hónapok. Mi van? Nem értem. Amikor találkoztunk, nem ilyen volt. Úgy tűnt, hogy odáig van értem. De azóta semmi. Aztán megcsörren a telefon. - Bocs, de ez volt, meg az volt... és úgy el vagyok havazva. Most lett egy kis időm. Találkozzunk. Beszélgessünk. - Jó – mondom én.Találkozunk. Beszélgetünk. Minden rózsaszín már megint. Biztosan tényleg csak valami zűr volt. De majd most. Igen mostmár jó lesz. Minden remekül sikerült. Holnap hív, de legkésőbb holnapután...Eltelik egy nap, két nap, egy hét, két hét... Várok. Várok. Várok. Mit csináljak? Rácsörögjek? Az olyan izé. Inkább írok egy sms-t. De mi van, ha nem válaszol? Vagy válaszol, de nem jót. Kockáztassak: Vagy hagyjam? Miért nem jelentkezik?

Nem értem. Tépelődöm. Elrontottam valamit? Lehet, hogy azt nem úgy kellett volna csinálni. Vagy ezt. Vagy azt a harmadik mondatot nem kellett volna mondani. Telik az idő. Már rengeteget vártam. Kezdem lassan megemészteni, hogy eltűnt. Tovább lépek, egy fájdalommal a lelkemben. Még reménykedem, hogy egyszer csak bejelentkezik. Aztán már nem reménykedem. És ekkor megszólal a telefon!!! Kezdődik minden előröl. Felkavar. Reménykedem. Eltűnik.

Meddig lesz ez így? Amíg én magamban el nem döntöm, hogy ő nem kell. Ezen az áron főleg nem. El tudom engedni. El akarom engedni. És akkor hiába csörög a telefon, mert már nem fáj. Lerázom. Végre. Nyitni tudok más felé. Olyan felé, aki komolyan gondolja, nem játszik. Mert ő csak játszott a játékával. Én pedig egy olyan szekér után szaladtam, amelyik nem akart felvenni.

Ennek most vége! Jöhet az új, a boldog élet! Lehet, hogy egy darabig egyedül, de nem örökre, az biztos!