A nő belépett a kávézó ajtaján, és körbehordozta tekintetét a vendégseregen… nehéz megtalálni az asztalnál ülők között azt, akit az ember csak fényképen látott. Aztán feltűnt egy férfi, aki egyedül ült egy asztalnál, és kíváncsian nézett Annára. Másképp festett, mint a fényképeken, de nem volt rossz… elmosolyodott, ahogy megismerte a nőt, akit fényképen látott már. Anna elindult felé, a férfi felállt, kihúzta a széket, hogy ő le tudjon ülni. Ó, még udvarias is – gondolta magában, és kezdett enyhülni az a remegős izgalom, amit egész nap a gyomrában érzett. Rendeltek, aztán pár udvariassági kör után belemerültek a beszélgetésbe. Láttad azt a filmet? Igen, hihetetlen poén volt, amikor a főhős… Igen, voltam ott, nagyon tetszett… Neked is? A kedvenc helyem… Nem, nem olvastam azt a könyvet.  Tényleg? Én egyszerűen imádtam… Egymás után jöttek a témák, és kezdték úgy érezni, mintha ezer éve ismernék egymást. Észre se vették, hogy már a második kör italt kérték ki. Mélyültek a pillantások, gyakoribbá váltak a kósza, véletlennek tűnő érintések. És a remegés kezdett visszatérni Anna gyomrába… de ez már egy picit más fajta volt. Tetszett neki a férfi, és úgy érezte, kölcsönös a szimpátia. Egy idő után felálltak, és elindultak gyalog a Ráday utcán. Amikor a férfi megfogta a kezét, pillangók kezdtek verdesni Anna gyomra tájékán. Olyan rég nem érzett ilyet. Boldog, izgatott és kíváncsi volt. Egy kapcsolat eleje mindig a legszebb és legizgalmasabb rész…és Anna imádta. Erre az érzésre, erre az izgalomra várt évek óta. Rengeteg rosszabbnál rosszabb, elbaltázott randevú és próbálkozás után most a zsigereiben érezte, hogy ez valami más. Valami MÁS. Egy komoly kapcsolat lehetősége…