A kapcsolat nekem olyan, mint egy háromlábú szék. A három láb pedig a testi-lelki-szellemi harmónia jelképe. Ha bármelyik láb rövidebb, vagy ne adj’ Isten nincs, akkor borul az egész.

Túl sok-sok kudarcon és csalódáson, vagy csak egyszerűen nem működő kapcsolatokon, közel kettő évtizedembe telt, mire ezt meg tudtam fogalmazni magamnak.

De ma már tudom, hogy mennyire fontos az, hogy vonzódjak a másikhoz, hogy tetsszen, mint férfi, hogy meglegyen kettőnk között a kémia, és nem csak rövid-, de hosszútávon is. És persze mindez viszont is igaz legyen. Aztán ugyanennyire fontos az is, hogy értsük egymás lelkét, hogy úgy szeressük a másikat, ahogy annak arra szüksége van, hogy vegyük egymás rezdüléseit, hogy értsük, hogy mi zajlik a másikban, és tudjunk rá jól reagálni. De pont ugyanannyit nyom a latban, mint az előző kettő, hogy szellemileg is működjön az a bizonyos „kémia”. Az, hogy egy szinten legyünk, hogy tudjunk beszélgetni, hogy értsük egymás gondolatait, hogy tudjuk egymást inspirálni, motiválni, és nem utolsósorban tisztelni és felnézni a másikra.

Hát igen… nagy kihívás, hogy mindezt egyszerre, egy emberben megtaláljuk, de nem lehetetlen! Kell, hogy legyen olyan szék, amelyik nem billeg… amelyik bármekkora terhet stabilan elbír… Amikor nem kell kompromisszumot kötni, mert az a másik tökéletesen passzol, akinél működik a testi-lelki-szellemi kémia.

Mert csak így van értelme.