Azt mondják, hogy amit nagyon szeretnél, azt el kell engedni. Fura, mert éppen ez okozza a legnagyobb nehézséget. Ha akarom, akkor miért pont elengedni kell? Olyan ellentétesen hangzik.
Semmit és senkit nem lehet akarva szeretni. Csak elengedetten. Nem birtokolni kell, engedni... és akkor tiéd lesz. Amit birtokolni akarunk, azt erővel tartjuk magunk mellett. Az nem szeretet.
Amikor megtanultuk elengedni, akkor valami visszahozza hozzánk. Ha tényleg nekünk szánták, és tényleg szeretettel állunk hozzá, a miénk lesz. De hogyan kell ezt csinálni, amikor annyira vágyom rá? Mit tegyek?
Önmagunkban kell rendet rakni. Megbeszélni itt belül, hogy legyen úgy, ahogy lennie kell, és mint egy kis pillangót kiengedni a szabadba, hogy repkedhessen. A többi pedig jön magától. Amikor az ember nem számít rá, akkor kapja meg a hőn vágyott érzést, szerelmet, tárgyat, bármit. Mindig váratlan pillanatban. Ez a lényeg. Hiszen ha folyton koncentrálsz rá, akkor nem engedted el.
Könnyű ezt mondani, tudom. Minden egyes elengedést megelőz egy ragaszkodás, amitől nehéz szabadulni. De aztán jön egy pont, amikor megérik bennünk az elhatározás, és meg tudjuk tenni a fontos lépést, saját érdekünkben, szeretetből.
