A mai világban szinte lépten-nyomon találkozunk úgynevezett „patchwork” vagy más néven mozaik családokkal. Mit is jelent ez? A legfrappánsabban talán Karinthy Frigyes elhíresült mondata írja le: „A maga gyereke és az én gyerekem veri a mi gyerekünket.” 

Mint ahogy sokan, én magam is ilyen mozaikcsaládban nőttem fel, tudnék hosszan mesélni a buktatóiról. De most inkább arról szeretnék írni, hogy mik a kulcsmotívumok egy ilyen együttélésben ahhoz, hogy hosszútávon működjön harmóniában, boldogságban. 

A legfontosabb, hogy az új, együtt élő pár kapcsolata erős és biztos legyen. Ehhez az kell, hogy mindketten az előző házasságaikat, párkapcsolataikat gyermekeik másik szülőjével végérvényesen, és - a gyerekek érdekében - békében lezárják. Könnyű ezt mondani, ugye? Megvalósítani annál nehezebb. De arra kell minden erővel törekedni, hogy megszűnjön a férfi-női ego játszmája, és maradjon „csak” az apa és az anya, akiknek elsődleges szempontja a gyerekek érdeke és lelki békéje. 

A másik kulcsfontosságú dolog, hogy az új párkapcsolatban a férfi ne akarjon a nő gyerekének az apja lenni, és fordítva sem, a nő ne akarjon a férfi gyerekének az anyja lenni. A gyerekeknek van saját apjuk és anyjuk, nincs szükségük másikra. Minden, amit az új kapcsolatban a felek a másik gyerekéért tesznek, azt nem a gyerekért magáért teszik, hanem a párkapcsolatért, tehát a párjuknak segítenek ezzel. Ha például az új társ elhozza az iskolából a párja gyerekét, akkor kizárólag a párjának segít ezzel. És ha ezt szem előtt tartják, akkor mindenkinek a lelke egyensúlyban lesz. 

Ha a gyerek édesapjának és édesanyjának a viszonya nyugodt és rendezett, akkor a gyerek nem érzi úgy, hogy bármelyik szülője is szenved, és amelyik szenved, annak a kedvére akar tenni, és ezért utálni kell a másik szülő új párját, mert az a szenvedő félnek jól esik. Viszont ha nem „kell” utálnia, hanem egyszerűen elfogadó és barátságos a viszony, és a gyerek nem érzi, hogy az új társ a másik szülő helyére akar lépni, akkor béke és nyugalom lesz az új felállásban. 

Egy biztos, hogy ez a helyzet senkinek sem könnyű, és minden egyes féltől a legnagyobb türelmet, megértést és szeretetet követeli. De én már találkoztam olyan családdal, ahol ezt meg tudták valósítani, úgyhogy aki ilyen helyzetben van, annak hajrá, mert van megoldás!